http://picasaweb.google.com/ganterklara/Bamako#  

Néhány gondolat

A fényképes és videós útleírás sajnos nem úgy valósult meg ahogy szerettük volna, de ez nem a mi hibánk, útközben nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre, valamint a helyi rendszerek lassúsága miatt a képfeltöltés szinte lehetetlen. Ezeket utólag otthonról pótolni fogjuk. A képeket és a kész anyagot megfelelő helyen megjelentetjük az interneten. A pontos helyét közölni fogjuk.

Jó tanács: Ha indulni akarsz a következő Budapest-Bamako Rallyen és komolyan gondolod a versenyt, két kerék hajtású autóval ne indulj el. Ha nem véresen komolyak a szándékaid és nem akarsz unatkozni egy Afrika túrán, a verseny kategóriában indulj el. A túra kategóriában sokan unatkoztak. A verseny kategóriában olyan helyeken jártunk, ahová másképpen biztos nem jutottunk volna el. Ha indulni akarsz, javaslom ezt a kategóriát, legfeljebb a nehéz szakaszokat kihagyod.

Még egyszer szeretnénk megköszönni mindenkinek aki figyelemmel kísérte versenyünket és az utazás során végig szurkolt nekünk!!! Sokat segített nekünk a nehéz pillanatokban az otthonról jövő biztatás!

Köszönjük mindenkinek!

KÖSZÖNET

Ezúton is szeretnénk megköszönni a támogatóinknak hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a Budapest-Bamako Rallyn eredményesen részt vehessünk.

TT. Autószerviz: Az autó felkészítését végezte el.

Bosch Kft.: Fényszórókat adott, hogy jól lássunk a sötétben, kabátokat adott, hogy ne fázzunk.

Danfoss Kft.: A túlélő felszerelésünket finanszírozta.

ETV Erőterv Zrt.: A „petit cadou”-t és az adományokat kaptuk tőlük.

Varta Kft.: A „peti cadou” másik felét kaptuk tőlük.

Meteor Kft: A lengéscsillapítókat szállította a csapatnak.

Szászvár Község Önkormányzata: Sokat segített a versenyautó felújításában.

Kacsó-gép Kft: A motorunk szakszerű felújítását végezte.

Puchner Kastély: Hozzájárult az autó felszereléséhez.

Balog Chip Tuning: A terepgumikat biztosította számunkra.

Agroszász Kft: Segített, hogy feltankolhassunk a nagy útra.

Kratec Kft.: A téli gumikat kaptuk nagyker áron.

Föld Trans Kft: A gumikat fizette ki helyettünk.

PannonPlant Kft.: Nagy szerepet vállalt utunk sikerében.

Bizol: A jó minőségű motorolajat biztosította a motorba.

Balicomp Bt.: A számítógépeinket felügyeli, segített a navigációban.

Fertő kft.: A motor felújításában vett részt.

Okíto Kft: Az alkatrészbeszerzésben segített.

Kővári Krisztián: A CB rádiót, valamint a hideg üdítőt biztosítja a csapatnak.

Péter János: Az invertert adta a csapat részére.

Feith Csaba: A navigációs rendszereinket köszönhetjük neki.

EN 2 Kft.: Amatricák egy részét készítette számunkra.

Mitax Kft: A videó rendszert adta az útra.

Németh Gumiszerviz: A gumiszerelésben segített.

Sauer Ferenc: Aki afrikai tapasztalataival segített minket.

Szüleink, Családjaink: Sokat tettek érte, hogy most itt lehessünk.

Törő Marianna: Az autó dekorozásában és a sok másban segített.

Törő Béláné: Az utazásom biztosítását szervezte meg.

Illés Árpád: Tette a dolgát, s mi előrébb jutottunk a munkákkal.

Ceglédi Ferenc: Az autó jól működő villamossága az ő munkájának eredménye.

Siklódi Ferenc: A kritikus pillanatban munkájával rengeteget segített.

Tóth László: Amikor nagyon kellet, hívás nélkül jött és segített.

Somogyi Lajos: Akár késő este is átjött és szakmunkájával segített.

Mészáros András: A karosszériamunkák egy részét végezete.

Kollégáknak, barátoknak, ismerősöknek, mindenkinek aki otthon, valamint a verseny alatt segített

Egy afrikai napunk egy „kicsit” másként, egy „kicsit” kiszínezve, amúgy médiásan!!!

Ébredés reggel egy sivatagi táborban. A sátorból kifelé menet magunkhoz vesszük a tegnap este bekészített lapátokat, s 2-3 percnyi lapátolással eldobáltuk az útból a rengeteg skorpiót. Körbeástuk magunkat, tüzet gyújtottunk, hogy megóvjuk magunkat a vadállatoktól. Reggeli előtt hypós vízben mosakodunk, elkerülendő a kolerát. Miután jól laktunk az este fogott sültkígyóból, egyikünk őrködése mellett táborbontás. A mai szakasz elejére idegenvetetőt bérlünk, mert a táborunk egy aknamező közepén helyezkedik el. A vezetőnk úgy 15 km után közli, hogy nem visz bennünket tovább, mert az már számára is veszélyes terület. Mit tudunk csinálni, nélküle folytatjuk az utunkat. A homokdűnék között itt-ott látszik egy-egy aknának a kiálló biztosítója. Zolinak hascsikarása van, muszáj megállnunk. Óvatosan, lépésről lépésre keres utat a dűnék között. Halk kattanás, s Zoli barna arca fehérre vált: aknára lépett. Próbáljuk nyugtatni, de egyre idegesebb, remegni kezd a lába. Szerencsére van a csapatban amatőr tűzszerész. Előkerülnek a rohamkések, óvatosan megközelítjük a rémült társunkat. A csapat pszichológusa nyugtatni próbálja miközben a tűzszerészünk óvatos mozdulatokkal a cipő és az akna közé dugja a késeket. A művelet sikerült, a láb felemelkedik, leszáll az akna kibiztosító szerkezetéről. A késeket rögzítjük, a hascsikarás már megoldott dolog. 20 km óvatos autózással elhagyjuk az aláaknázott területet. A következő szakasz sem sokkal barátságosabb: fél méter mély laza homokon vezet az út, de 10 percnyi erőltetett autózás után méter magas homokfalak akadályozzák a csapatot a haladásban. Nagy lendületet veszünk, padló gáz, de a verda beragad. 2 órányi lapátolással és homokvasazással sikerül megtenni néhány kilométert. Elérjük a keményebb talajt, de a viszontagságoknak itt sincs vége. A távolból sötét felhő közeledik rohamléptekben: homokvihar!!!  Pillanatok alatt elér minket, az ablaktörlő lapátjai nem bírják a gyűrődést, megállunk. Sokáig tombol a vihar, semmit sem látunk, az autóban korom sötét. elül a zaj, a vihar elvonult. Az ajtók nem nyílnak, próbálkozunk az ablakokkal. A homok befolyik az utastérbe, de így legalább megpillantjuk a napot. Kimászunk az autóból, fel a tetőre: körbevett minket a homok, a vihar teljesen betemette a Passatot. Helyzetünk kilátástalan, több napi lapátolással sem tudnánk a kocsit kiásni. A vizünk fogytán gyors döntés kell. Előássuk a műholdas telefont, segítséget kérünk a rendezőktől. Két órányi várakozás után jött a segítség. A mauritán hadsereg szállítóhelikoptere jelenik meg a látóhatáron. A koordináták alapján azonnal megtalálnak. Előkerülnek a szupererős spaniferek, átkötjük a tetőn, majd a helikopter alászáll, leereszti a szállítókötelet. Őrül porvihart kavar, de ez már nem zavar minket. Beszállunk, jelzünk, majd megkezdődik  kiemelés. Húzza a homok a verdát, de a gép erősebb, levegőben vagyunk. Néhány kilométert repül a Passat, mintha Redbull-t ivott volna. Szilárd talajhoz érve leszállunk. Leoldjuk az autót majd néhány golyóstollal és kulcstartóval megköszönve, búcsút intünk a megmentőinktől. Irány dél. A táj a sivatagból lassan átvált szavannás, mocsaras területre. A terep jól járható, suhan a kocsi a füves részeken. Valami történik: az autó hirtelen megáll, majd kifejeljük a szélvédőt. A mocsár közepén találjuk magunkat, az autó egyre süllyed. Gyors döntés kell! Kimászunk a motorháztetőre, kihúzzuk a csörlőkötelet, s a legközelebbi nagy fához úszva rögzítjük azt. A csörlő füstöl az erőltetéstől, de állja a sarat. Újabb probléma jelentkezik. A mozgásra és a zajra megjelenik körülöttünk néhány krokodil. Zsákmánynak tekintenek, próbálnak felmászni a kocsira. Zoli előkapja a szöghúzós feszítővasat, s élete kockáztatásával távozásra bírja az állatokat. Sikerül az akció, az autó újra száraz talajon áll. Gyors kárfelmérés, majd indulunk tovább. A Mauritán részen haladva több helyen is találkozunk kétes alakokkal. Egy útszélen álló autónál integetnek, hogy álljunk meg. Nem tesszük, mert a rendezőség óva intett ettől. Igazuk is lett: elhajtottunk mellettük, mire beugrottak a 190-es fekete Mercibe, s üldözni kezdtek. Megpróbálnak leszorítani az útról, de nem hagyjuk magunkat. Gyors telefon, segítséget kérünk a hadseregtől. Az üldözők látva, hogy nem tudnak megállítani, tüzet nyitnak a kocsira. Szerencsére nem profi lövészek, így bennünk és az autóban nem esik jelentős kár. Mikor vészesen közel kerülnek az autónkhoz, elővesszük a maradék motorolajunkat, az útra öntve lassítjuk a haladásukat. Nagy megkönnyebbülésünkre szemben egy teherautónyi katona tűnik fel, miután elsuhanunk mellettük, elállják az üldözőink útját. Heves tűzharc kezdődik, a rosszfiúk húzzák a rövidebbet. Újabb köszönet, kulcstartó, sapka és golyóstoll osztás, majd irány a tábor. Sátrazás, majd megérdemelt pihenés. Várjuk a holnapi napot, reméljük az valamivel izgalmasabban telik majd!

A fenti történet és a benne szereplő személyek kitaláltak, esetleges hasonlósága a véletlen műve!

15.nap

Díjkiosztó gála

Reggel nem sietünk a keléssel, de cseng a szobatelefon. Az autó miatt várnak minket a parkolóba. A tegnapi maszkárus vár minket, komolyan érdekli az autó. Hosszas alkudozással megegyezünk az árban, s hogy mit kap az autóhoz. Helyi pénzben akar fizetni, de az nekünk nem jó. Átmegyünk a szomszédos bankba az árfolyam után érdeklődni, majd beváltjuk a pénzt. Az autót nem tudjuk az új gazdájának odaadni, mert 11:00-tól van az ünnepélyes befutó. Megegyezünk vele, hogy 14:00 körül visszajövünk a kocsival, azután viheti. Kocsiba ülünk, irány a Hotel Salem, a cél. Begördülünk a szálloda udvarára, majd lejelentkezünk. A helybeli nepperek mindjárt lerohannak minket, de az autó már elkelt, így elküldjük őket. A parkoló egyben piacként is szolgál, mindent el lehet adni, ami nálunk van. Az igaz, hogy leginkább ingyen, ajándéknak vagy nagyon alacsony áron. A nagyméretű dolgoktól próbálunk megszabadulni, amit a repülőn nem lehet hazahozni. Általában hazai ár alatt kelnek el a dolgaink, de el kell adni, mert nincs aki ennyi cuccot hazahozzon, eldobni vagy ingyen odaadni kár lenne. Elkelt a hálózsák, a poroltó, a kompresszor, a flex, ruhák egy része, pokróc, kerekek, kannák. Sokáig tartott az alkudozás, ezért késve értünk vissza a szállodánkba. A vevőnk „Ayouba”  nem volt sehol. Mint utóbb kiderült, átment a Salem hotelbe, keresni minket, de félúton elkerültük egymást. Ideges volt, mert azt hitte, hogy átvertük, kétszer adtuk el az autót. Elkezdtünk a kocsiból kipakolni, de itt is akadtak problémák. Mindent akart ami bent volt, mivel azt ő megvette. A szerszámok, személyes cuccok hosszas vita árán maradtak nálunk. Az autóval jól járt mivel minden új volt rajta, mi pedig az eladással, mert utólag megtudva az autópiacon lehet, hogy a felét sem kaptuk volna érte. Autó nélkül maradva taxival mentünk át a Club Ibizaba, A díjkiosztó gála helyszínére. Előtte felkerestünk egy helyi éttermet, s 15 nap után végre rendes ételt eszünk. A gála 21:00-kor kezdetét veszi, ünnepélyes körülmények között osztják ki a díjakat. A kategóriánkban 1. helyen végeztünk, de a terepjárós mezőnyben sem vallottunk szégyent, 237 ponttal 130 indulóból az 55. helyen zártuk a versenyt. Ezzel az autóval úgy érezzük ez is kiváló eredmény, amit sokan mások is elismertek.

14. nap

A megkönnyebbülések napja

Reggel időben keltünk. A sebességváltót meg kellett javítani. Szerencsére nincs nagy baj, egy rögzítő csavar esett ki a rudazatból. Némi barkácsolás után kész a kocsi. Az eligazításon közölték, hogy az A46-os kocsi egészen járható úton közelítette meg a tábort. Beszéltünk velük, elkértük a koordinátákat a kivezető útról. Szerencsénkre a tegnapi túrán több autó szenvedett kisebb- nagyobb károkat, így nem csak mi kerestük a megoldást az aszfaltút elérésére. Egy négy fős csoporthoz csapódtunk, de az induláskor kiderült, hogy nincs még mindig 1-es, illetve 2-es fokozat. Autóból ki, szerszám elő, gyors állítás, minden ok. De a többieknek már nyoma veszett. Sebaj, megvártuk a későbbi csoportot, velük kezdtük meg a mai túrát. Az A46-os autó előrement, s mutatta az utat. Jól haladtunk, helyenként  55-60-nal is száguldottunk. Egy szántóföldön elakadtunk egyszer, mert az előttünk levő nagyon belassult, de apró tolás, s már mentünk is tovább. Kisebb eltévedéseket leszámítva egészen jól haladtunk az áhított aszfalt irányába. Több kisebb falun is átmentünk, itt látszott, hogy nem járt előttünk senki. Nem volt „beetetés”, ezért nem rohantak le minket az ajándékokért. Meg is álltunk két helyen, kiszálltunk, néhány szót váltottunk a helyiekkel, ajándékokat osztottunk szét. Illedelmesen megköszönték, búcsút intettek, folytattuk utunkat. Nagyon vártuk, hogy kiérjünk. Szerencsére viszonylag magasan fekvő területen autóztunk, itt nem voltak vízmosások. 3 órai autózás után elértük végre a főutat. Tegnap este megfogadtuk, hogy ha egyszer még elérjük egyszer a főutat, többet le sem megyünk róla. Maradva a fogadalomnál, délnek fordultunk: irány Bamako! Az utolsó napi szakasz mocsaras területen vezetett át, ezért azt kihagytuk. 300 km, elérjük célunkat. Este 6 körül begurultunk Bamakoba. Utunk a belvároson keresztül a szállodába vezetett. A szálloda parkolójából nem jutottunk messze, mert egy helybeli maszkárus lerohant minket. Elindult a cserekereskedelem: maszkot kannáért, emelőért, nyakláncot sátorért, hálózsákért, ócska koszos ingekért. Az árus alkudozni kezdett az autóra is, de nem vettük komolyan. Nem tudtuk, hogy a holnapi piacon mennyit kaphatunk érte. 1200 euro körüli árral zártuk a napot, de nem igértük oda, mondva, hogy holnap megbeszéljük. Elfoglaltuk a szobát, majd végre fürdés, alvás. Most érezzük igazából mennyire elfáradtunk a két hét alatt.

13. nap

A nagy cumizás napja

Reggel táborbontás, majd elhagyjuk a tábort. Megelőzve a túlköltekezést, egyedül ülök az autóban mikor kilépek a kapun. A többiek gyalog kiosontak, így a 30 euro helyett csak 10-et fizetek. Ma a karaván csak 2 kocsiból áll a 39-es kocsi előre ment. Begyűjtöttük az első két helyen a 10 pontot, de mivel a következő pontok erősen homokos helyen voltak így kihagytuk azokat. Előre mentünk aszfalton, majd a mezőnnyel szemben indultunk a pontvadászatra. A következő betű egy faluban egy romos ház belső falán helyezkedett el. Egy helybeli rögtön segítségünkre sietett, de a betű helyett egy lepukkant „szállodát és éttermet” mutatott meg. Ezután egy 12 év körüli fiú magyarázott valamit, de a hiányos francia nyelvtudás miatt gyalogoltunk egy kilométert potyára. Igaz hogy egy betűhöz vitt, de az egy telefonboltban található, s nem az általunk keresett falfirka volt. Pár perc keresés után megtaláltuk a „B” betűt. Ennél a pontnál lerobbant egy Mitsubishi jeep. Eltört az olajszűrő áteresztő csavarja. Szerencsére az utcában „autószerelő műhely” üzemelt, s tudtak ilyen csavart adni. Segítettünk beszerelni, de mivel levegős lett a rendszer, be kellett húzni a kocsit. Pistiék (a konvoj másik kocsija) ráakasztottak, végighúzták a falun. Méterről méterre kiszorultunk a faluból, mert a helybéli kéregető gyerekek nem hagytak békén. Megálltunk a szemközti dombon, hogy a többiek jól lássanak, ha befejezték a vontatást. Vártunk fél órát, de nem jöttek. A rádión nem értük el őket, mivel 17:30-at mutatott az óra, egyedül indultunk a tábor irányába. Vissza van még 50 km és 19:00 a mai beérkezés ideje. Bevetjük magunkat a füves szavannába. Követjük az előttünk haladók nyomait, 1 km még a következő pont. Egy kiszáradt folyómeder állja utunkat. Az alja mély, süppedős homok, nem  Passatnak való. Állunk a parton és azon gondolkodunk, mit tegyünk. Beért minket egy terepjáró, az ő biztatásukra behajtunk a folyómederbe. Természetesen elakadtunk, de segítettek kitolni. Tovább mentünk, de néhány száz méter megtétele után megint egy folyómeder állta el az utat. Kiszálltunk, körbejártunk, kerestünk egy járható részt. Egy keskenyebb szakaszon padló gázzal átrepülünk a folyón. A túloldalon a partoldal magas és meredek. Majdnem felborul a kocsi mire kikeveredik a mederből. Beértünk egy faluba, a feladat  falu neve volt. Sajnos az előttünk levő autók úgymond „beetettek” már, kicsi ajándékokat osztogattak a falusiaknak. Mire mi odaértünk, már követelték a petit cadout. Nem lehetett az ablakot letekerni, a kölykök rögtön nyúlkáltak a kocsiba. Annyian voltak, hogy közlekedni sem lehetett tőlük, lógtak a kocsi oldalán, lökhárítóján. Három kör megtétele után sikerült egy férfitől megtudni a keresett nevet: Nomo. A falutól néhány kilométerre újabb vízmosás, már meg sem lepődünk. Csapdában vagyunk, visszafelé nem tudunk menni, mert nincs aki segítsen, innen már csak előre vezet az út. Leengedjük a gumikat a nagyobb felfekvés miatt. A partoldal igen meredek, de jobb választás híján behajtunk a mederbe. A Passat orral a homokban landol. Megint csak ásás, és előkerül a homokvas is. Beért minket egy amerikai rendszámú terepjáró, 20m spanifert összekötve a túloldalról kihúztak minket. Elértük a következő kis falut, itt egy betűt kellett megkeresni. A pont körül rengeteg gyerek és nő várt minket, követelve az ajándékot. Kánonban zengték az varázsszót: Cadou, cadou…. A betűt nem tudtuk lefényképezni, mert ahogy letekertük az ablakot, mindjárt nyomultak a kocsiba. Olyan ez mint egy piranja támadás. Ablak fel, padló gáz.  Elindultunk a faluból kifelé, egy másik autó után, de bevitt minket a málnásba. Kezdett besötétedni, s a kocsi takarásából nem láttuk, hogy megint egy mély homokos rész jön. Megint ásunk. A falusiak készségesek, segítenek kitolni az autót. Egy idősebb férfi megmutatja nekem a faluból kivezető jó utat. Továbbmegyünk. A faluban több autó is beért minket, kisebb konvoj alakul ki. Velünk tartunk, fő a biztonság. Elég jól haladtunk, de örömünk hamar véget ért, újabb meder, ráadásul „S” kanyarban járható, egyenesen, lendületből nem lehet átrohanni rajta. Keresünk egy jobban járható részt, de a nagy lendület ellenére megint csak elakadunk. Szerencsére sokan vannak mögöttünk, a túlpartról hosszú kötél segítségével próbálnak kihúzni minket. Nehezen megy, mert az autót derékszögben kell húzni a mély homokban. Végre irányba áll, de a partoldal túl meredek, nem megy fel rajta. A kötél elszakad, de nem adjuk fel. Megérkezik a mezőny egyik legerősebb autója, Bútorék készségesen segítenek, pedig rohannak, versenyben állnak az első helyért. Átkötjük a kötelet, gyorsan lefaragjuk a partoldalt, újra próbálkozunk, felbőgnek a motorok, s kint vagyunk. Mindkét első gumi a keresztirányú vontatástól lejön a felniről. Nincs idő kereket cserélni, várnak a többiek. Előkerül a Tescos kompresszor, majd a gumis múltnak köszönhetően sikerül a helyén felfújni a kerekeket. Indulunk tovább, bár fogalma sincs senkinek a sötétben melyik lesz a helyes út. Az egyik faluban találkozunk egy „helyijáratos” busszal. A Mercedes busz hátsó kerék hajtású tehát csak járható úton tud közlekedni. Megkérdezem tőle merre megy. A válasz pozitív, ugyan oda igyekszik ahova mi. Célja: Korera Kore. Követjük, az út jól járható, bár a GPS szerint nem teljesen irányban haladunk. Egy faluba érve a busz megáll, s közülünk néhány nagyokos továbbmegy. Mindenki követi őket, hogy a konvoj ne szakadjon ketté, az afrikai éjszakában egymásra vagyunk utalva. Az út zsákutca lesz. Mire visszafordulunk a busz már elment, egyetlen tájékozódási lehetőségünket ezzel elvesztettük. Belevetettük magunkat a sötétbe. Néhány kilométer után szembejövő forgalommal találkoztunk. Ez a konvoj az előző vízmosásnál előzött meg bennünket, a egy órai előnyükkel egy zsákutcába jutottak. Mi is megfordultunk, de nem őket követtük. Egy közelebbi földes úton balra fordultunk. Ez egészen járhatónak bizonyult, helyenként 15-22 km/ó-val is szlalomoztunk egymás porát nyelve a bozótosban. Beértünk egy faluba. A falvakat kimondottan utáltuk, mivel minden falu a víz közelében épült, vélhetőleg újabb folyómeder keresztezi utunkat. Nem is csalódtunk, a várakozásnak megfelelően a meder közepéig jutottunk. Homokvas, lapát, a falu segítsége, hosszú kötél, s a többiek segítsége kellett a tovább haladáshoz. Szerencsétlenségünkre a nagy rohanásban az autóról sorban fogytak el a sebességek, először a hátramenet, azután a többi. A végén már csak a második fokozat üzemelt, de a homokból így igen nehéz kijönni, mivel oda erő kell. Mikor a kocsi végre kimozdult, le is fulladt mindjárt. A kuplung kezdett csúszni, de muszáj volt kínozni mert bent maradtunk volna a területen. Sikerült, külső segítséggel kijutottunk. A rádión keresztül hallottuk, hogy újabb nagy vízmosás várható. Oda is értünk, látszottak az előttünk járok nyomai a mély homokban. Itt már előre gondolkodtunk: A helyi férfiak megmutatták a kerülőutat. Fél órai autózás után a tábor elérhető közelségbe kerül. GPS szerint már csak 1 km. A tőlünk jobbra 100 méterre a bokrok között újabb konvoj fényeit pillantottunk meg velünk párhuzamosan haladva a jó irányba. Beértünk végre az esti szálláshelyre 6 órányi kemény és viszontagságos 50 km-nyi autózás után. A mellettünk haladó konvoj 30 perc múlva ért be. Aki nem járt még ilyen helyen, ilyen körülmények között, az el sem tudja képzelni ezeket a viszonyokat, egy apró hiba, s mindjárt 1 órányi kerülőt csináltál magadnak. A sötétben abszolút nem tudsz ezeken a területeken tájékozódni, még nappal is nehéz. Az éjszakát mindhárman gondolkodással töltöttük, mivel a rendezők szerint, ha nem megyünk tovább a mezőnnyel 350 km-t hasonló nehéz terepen, egyetlen út visszafelé amerre jöttünk. Tudtuk, hogy ezt egyedül nem lehet teljesíteni a mi autónkkal, ezért kissé aggódva néztünk a holnapi nap elé.

12. nap

Átszeltük Mauritániát.

Reggel nem kellett végre rohanni a felkeléssel. Reggeli után az első utunk a Cyber Cafe-ba  vezetett. Ilyenkor ketten bemegyünk a netezni, egy ember őrzi az autót. Az őrzés általában Zoli feladata, Andrással netezünk. Ma nem volt szerencséje, az utca összes árusa, neppere megszállta. Kínáltak „eredeti” Rolex órát, zoknit, kiflit, kábítószert, sőt a helyi céllövöldés rögtönzött lőteret épített a járdán, légpuskával lehetett a fő utca közepén célba lőni. Mire befejeztük, Zoli elég ideges volt, az árusok igen rámenősek itt, nem lehet őket lerázni. Beugrottunk az autóba, irány Kiffa. Ma 600 Km aszfaltút várt ránk. Ezen a szakaszon legalább 30 rendőri ellenőrzésen mentünk át. Minden ilyen ponton kérik a fiche-ket, és a „petit cadeu” (kicsi ajándék), ami többnyire egy golyóstoll, vagy kulcstartó, esetleg nyakba akasztó. Ha nem adod magadtól, szólnak érte. Ritka aki nem kéri. Az úton mindig tudni lehetett, hogy mikor érünk lakott területre, mert előtte rengeteg a szemét és az elhullott állat. Több száz tehenet, kecskét hagynak az út mellett elrohadni. A falvakban a főút beszűkül, egy sávos lesz, minden ilyen helyen virágzik az útszéli kereskedelem. A települések igen koszosak, igénytelenek. Elhagyva a településeket, megint csak szemét és dög. A sivatag lassan átvált füves szavannára. A táj olyan mint a júliusi magyar alföld. Kiégett fű, kevés növény. Ahogy haladunk egyre több a teve, a sok szamár, a kósza tehén, s a kecske. Megálltunk egy tevénél, próbáltuk megfogni, hogy hazahozzuk, de nem volt nálunk „teveháló”, így nem jött össze a befogás. Sötétben értünk Imodu nagyúr táborába, ahol megint csak katonai őrizet mellett táborozhattunk. Sátor, vacsora, alvás 2:00-ig, mert megjöttek a finn szomszédjaink, fennhangon üvöltve verték fel a tábort. Elővettük magyaros szókincsünket, így alábbhagyott az üvöltözés.

11. nap

Pihenőnapot tartunk

A mai napunk laza lesz. Reggeli után nem kell végre sátrat bontani, pakolni, olyan mintha nyaralnánk. Délelőtt általános karbantartás következett, átnéztük a verdát, apró igazításokkal tökéletesítettük azt. Kikalapáltuk a sérült ajtó, de gitt és javítófesték hiányában nem tudtuk a sérülést tökéletesen eltüntetni. Délután a városba mentünk. A közlekedés szenzációs, fogalmad sincs róla milyen szabályok érvényesek a kereszteződésekben. Mindenki megy amerre lát, a nagyobb autó a nyerő. Szinte nincs autó ami ne lenne sérülve. Horpadtan, meghúzva, lámpák nélkül hasítanak a forgalomban. Hosszas keresés után megtaláltuk a helyi Tescot. Bevásároltunk, be a kosarat alig töltöttük meg, s fizettünk közel 7000 Ft-ot. Nem olcsó ez az ország. Innen a Cyber Cafe-ba vezetett az utunk. Kevesen neteztek, így viszonylag gyors a net. Kihasználva ezt, küldtünk néhány képet nektek. Vissza a kempingbe. Fürdést terveztünk délutánra, de a szél nagyon fújt, elég hideg az ezért kimarad sajnos. A délutánt beszélgetéssel töltjük. A 34-es autón szponzorként felkerült egy orvos matricája is. A helyi katonák egyike azt hitte, hogy orvosi autó,s a fájós térdére kereset javulást. Pisti illedelmesen megvizsgálta, majd adott neki egy kenőcsöt, hogy napi kétszer kenegesse vele. A fél tábor ezen röhögött. Így lett a konvojunknak saját orvosa. Este a Lada Nivás Endre („cigánygyerek” ) tűzijátékot vett elő, s élesítette a 25 lövést. Szép volt, jó volt, csak éppen azt felejtette el, hogy a táborunkat katonák védik. 20 másodperc múlva 8 katona söpört végig a táboron keresve, a tettest. Az Endrét is megkérdezték, persze letagadta. Kapva az alkalmon tettük alá a lovat, ha megfogják az életbe nem engedik innen haza. A tűzijáték vetőcsöveit nem vették észre a katonák, el kellett dugni, nehogy reggel megtalálják. A bűnösre sikerült jól ráijeszteni, egy óra múlva szervezett akciót az eltüntetésére. Az akció sikeres volt, elásták a bűnjelet a homokban. Véget ért a mai nap, fürdés, alvás.                      

A tegnapi nap folyamán csak annyit sikerült megtudni, hogy Kiffa-ban vannak, és ma átmennek már Maliba. A műholdas telefon innentől nyugdíjba vonul, úgyhogy több sms-t ne küldjetek.

A kommenteket viszont várják a fiúk, nagyon örülnek nekik mikor végre netközelbe érnek!!

Szeretnénk mindenkinek megköszönni a sok sms-t és biztatást, amit otthonról kapunk, nagyon jólesik, és sok erőt ad!!

Ma Mauritánia fővárosában alszunk, holnap Kiffaba megyünk tovább.

A Szászvári Rally Team:

Zoltán, Tamás, András

A mezőnyt a Ráktérítő táblánál értük utol. Itt egy könnyű feladat várt ránk: milyen nyelven van a Ráktérítő felírva a táblára?  Angolul és magyarul!! A mai feladatsor munkalap nélkül próbáljuk végigcsinálni, mivel nem értünk be indulásig a táborba, ezért nem tudtunk lapot felvenni. Lefényképeztünk egy kolléga lapját, s az alapján oldjuk meg a feladatokat. Ez így nem szabályos, de végigcsináljuk, kérelmet beadva, lehet hogy elfogadják a versenybírók. A következő pont innen nem messze az óceán partján volt. Az egyik megtalált pont vitt a következőhöz: menj 88 lépést a nyíl irányába, ott találsz egy másik nyilat, onnan 66 lépés a betű. A part itt 30 m magas volt, meredek sziklák között kellett lemászni. A keresés sikeres: a betű egy eldugott helyre, egy sziklán volt felfestve. Innen 250 km-nyi autózással elértük a Mauritán határt. Egyre több az ellenőrzés, de ezeken gyorsan átjutunk, minden ki van töltve előre. Elértük a határt. Fel voltunk készülve a hosszas várakozásra, ott ezt ki is használták. A számítógépes rendszer megvonalazott A3-as lapból állt, amit minden egyes ellenőrzőpontnál kitöltöttek. 5 ilyen pont volt, hozzá 100 autó 300 emberrel. Az itinerben leírták, hogy 6 óra várakozás is lehetséges, ezt ki is használtuk. Itt már nyár van, éget a nap, miközben sorban állunk. A vámosok folyamatosan teszik a dolgukat, megállás nélkül körmölnek. A körülmények egyre romlanak, az utolsó ellenőrzés egy disznóólra hasonlító helységben történt. A két határ között az út elfogyott, a pusztán úttalan utakon kellett 3 km autózni az aknákkal sűrűn ellátott senki földjén. Az utat saccolni lehetett, több nyom többfelé vezet, próbáld megtalálni a helyes irányt. Egy kamion mögött haladva ez biztosítva volt számunkra, de ez túl lassúnak tűnt ( kb. 3-5 km/óra) ezért megelőztük. Vesztünkre: néhány száz méter múlva mély homokba ragadt a verda. A többiek visszafordultak, hogy kihúzzanak, de ők is elakadtak. Az utánuk érkező bogyiszlói csapat segített rajtunk, mindkét autót kihúzták a mély homokból. Itt két részre szakadt a csapat, én az autót vezettem, tanulva az előbbi hibából, visszaálltam a még látótávolságon belül haladó kamion mögé így kijutottam a senki földjéről. A többiek segítettek a jeepet kiásni a homokos részről, s a terepjáró motorháztetején , illetve hátsó lökhárítóján érkeztek meg Mauritániába. Sikeres beléptetés után utunk Bou Lanoar közelében fekvő sivatagi táborba vezetett. A tábor az úttól 800 m-re volt a homokdűnék között. Ekkor még azt hittük, végre egyszer világosban sikerül tábort vernünk. Tévedtünk! Ez a 800 m kb. 2 óránkat vett el. A konvoj első két terepjárója ment előre, s rádión szóltak hogy nyugodtan jöhetünk. Hallgattunk rájuk, s az általuk talált úton haladtunk a cél felé. 200 m után a homokban ragadtunk. Begyalogoltam a táborba és megint csak a bogyiszlói csapatot kértem meg, húzzon be a táborba. Ez most nem jött össze, a testes Landrover is csak visszafelé tudott húzni bennünket. A nap egyre lejjebb ereszkedett, vészesen közeledett a sötétség. Itt a sivatagban ez komoly dolog, ahogy sötét lesz nem lehet tájékozódni, nem látod az ösvény ami még járható, s ott ragadsz a homok fogságában. Még világosban találtunk egy másik utat, ami járhatónak bizonyult, lendületet vettünk, de a félhomályban a „gyors” tempó miatt eltévesztettük az irányt, s megint csak a homokban landoltunk. Szerencsére a Landrover még a közelben volt, hosszas kínlódással visszahúzott a járható részre. Feladtuk: teljesen besötétedett. A tábor fényei elérhetetlenül világítottak számunkra a Mauritán sivatagban. Visszatértünk a főútra, s úgy döntöttünk, hogy a táborba mindenképpen bejutunk, beszélni akartunk a szervezőkkel. A tábor körül katonai egységek állásoztak, ezért sárga mellény húztunk, s kivilágítva gyalog elindultunk a fények irányába. A Passatot az út szélén hagytuk kivilágítva, hogy a visszautat is megtaláljuk. 200 méter után katonák állták az utunkat. Megkínáltak teával, s megkérdezték mi a probléma. Elmondtuk, s ők rögtön a segítségünkre siettek. Az őrnagy (később kiderült ő a helyi katonaság főparancsnoka) beültetett az autójába, visszavitt a kocsihoz, majd együtt haladva megmutatta a táborba vezető utat. Már majdnem a táborban voltunk, mikor a homok megint közbeszólt. A katonák itt is segítőkészek voltak, leengedték a gumikat, az egyik beült a kocsiba, a többiek velünk együtt kitolták a homokból. Végre a táborban vagyunk. Leadtam a rendezőknél a kérelmemet a mai pontjaink elfogadására, majd tábort vertünk a homokban. A szél állandóan fúj. Nem volt még olyan napunk Afrikában, hogy ne tette volna. Hordja a homokot, mindenhová befújja. Előkerült a Bramac-fólia, a sátor „előszobáját” letakartuk vele, így kaptunk 2 négyzetméter homokmentes területet. Ez a hely a mai konyhánk, kint nem lehet semmit csinálni, minden telemegy homokkal. Meleg vacsora, majd végre puha talajon, luxuskörülmények között alvás.

7. nap

A mai nap előtt készítenék egy csapatfelmérést, mi hogy alakult  a csapat szerkezete az eltelt 6 nap alatt.

A Passat:

A mezőny már csak úgy ismer minket: „a Passat”. Mindenkit rajszám szerint keresek, mind a rádión, mind az eligazításokon. 

Az autó eddig remekül teljesít.

Javítások: Az olajnyomás flexibilis gumicsöve nem bírta a motorolajat, bedagadt, nem jelzett a olajnyomásjelző egységünk.  Meglazult a bal ablaktörlőlapát. Franciaországban elmulasztottuk az 1500 km-es kötelező szervizt, ezt 4500 km-nél Assaban sikerült. Itt sikerült bekötni a mechanikus hőmérőt is. Sikerült végre rögzíteni az invertert az kocsiban.

Visszalévő feladat: Az információs-  és video-központot rögzíteni az jobb első ülés előtt, így elkerüljük az állandó pakolás minden kiszállás előtt. Lemosni az autót, már alig látszanak a szponzoraink reklámjai. Egyszer végre annyi helyet csinálni, hogy elférjünk „kényelmesen”. Ma már tudjuk: sok a felesleges cuccunk, a fele is elég lett volna. Még mindig az induláskori ruha van rajtunk, most már nincs értelme cserélni, csak tisztább lesz. Az alkatrész is rengeteg, de azzal nem lehet kockáztatni, még vissza van 3200 km. Bármit eldobnánk, biztosan az kellene másnap.

Az autó erősen túlsúlyos, nem kell nézni a GPS magasság jelzőjét ahhoz, hogy tudjuk: emelkedőn járunk. A másik ellenség a szembeszél. Próbáljuk tartani a 100 km/órát, de ez elég nehéz mutatvány. A futómű  jól el lett találva. A hasmagasság király, felveszi a versenyt a menő terepjárókkal is. A terepjáró-képesség nem kielégítő. Nagyon farsúlyos az autó, a homokban húzza a hátulját, s az eleje elássa magát. A rugózás is jó, egész limuzinos. Még nem ült fel sehol, a rugók sem ütöttek össze. A jobb küszöb a gyenge pontunk, az ajtók erősen zörögnek e terepen. Meggondolandó, hogy milyen terepet vállaljunk be. Nem akarjuk kettétörni idő előtt a vasat. Ha a gép üres lenne, égész jó kis falusi terepjáróként szolgálhatna. Kár otthagyni a Busmanoknak.

A csapat: 

Leipold Zoltán: pilóta, navigátor,  felelős tereprendező sátrazás előtt,  sátorfelelős, szakács

                Az autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, ritkán JH.

                Bírja még a gyűrődést, eddig remekül viseli az utat.

Törő Tamás: média és blog felelős, navigátor, ritkábban pilóta, de akkor hosszú távon nyomja,       szervizes, útközben büfés, szakács, pakolásfelelős, az autó megépítője, ötletgazda.

                Az autóban elfoglal pozíció: JH, JE, ritkábban BE

                Az esős nap után erősen megfázott, de ez nem akadályozza a feladatok leküzdésében.

Herwerth András: pilóta, mára már navigátor, sátorfelelős, szakács

                Autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, JH

                Jól viseli az utat, a jövő évi versenyen gondolkodik, építi már az új csapatát, tagokat toboroz, de nem közülünk (mi nem jelentkeztünk). Fürdeni már ő is szeretne.

Az ország: 4 napja rójuk az utakat, legyűrtünk 2000 km-t Afrikában, de még mindig nem tudtuk magunk mögött hagyni az Atlasz hegységet. Csupa kő és kő minden. Sehol egy termőföld, rendkívül gyér a növényzet. A táj rendkívül változatos, de mindenhol csak követ látsz, csak más fajtát. Itt még a tengerszint is 500 m-en van, négy napja nem jöttünk még lejjebb, maximum felfelé vezet az út. Jobbról-balról magas hegyek, közte 1-5 km alföld. Mezőgazdaságnak nagyon nyomát sem láttuk, nem értjük mire használják a traktorokat. Valószínű a követ szántják vele.

Az északi részen nagy az igénytelenség, kosz és mocsok uralkodik.  Dél-nyugat felé haladva változatos az állapot. Vannak nagyon szegény falvak, de szép városok is épültek, valószínű turisták számára. 2000 km-re minden ház szinte egyszínű: rózsaszín mind. Itt a nagyobb városok már rendezettebbek és valamivel tisztábbak. A boltok nagy része kis lyuk, Balkáni állapotok uralkodnak. Nagyáruháznak se híre se nyoma. Nincs Metro, sem Tesco.

Az emberek általában barátságosak, kedvesek, velünk. Csak a kb. tíz év alatti gyerekekkel van baj, ők rögtön kéregetnek. Bárhol megállsz, akár a préri közepén, pillanatok alatt előkerülnek. Nem szabad tudomást venni róluk, mert többet nem tudod lerázni őket. A rendőrök normálisak, meglepően kedvesek, nem foglalkoznak velünk. Ha a papírjaink előre el vannak készítve (fiche), nem akadályoznak a haladásban. Lakott területen célszerű a sebességet betartani, több traffipaxot megúsztunk így. Az ország hatalmas, 4 nap autózással még nem értünk át rajta. A gépparkjuk a „tepsi” Merciből, valamint a 207-es Merciből áll. Szinte csak ezekkel találkozol az utakon, néha egy-egy francia autóval. Spielberg „Csillagok háborúja” forgatási helyszíne mellett is elvitt az utunk. Ezen a környéken rengeteg a „buckalakó”.

A mai reggel korán indult. 6:00-kor volt eligazítás. A mai szakasz igen kemény lesz. A szakasz végén át kell menni egy aknamezőn ezért időben kell indulni, hogy senki ne maradjon bent az etapon. „Ha rád esteledik állj meg”, mert különben pórul járhatsz. Aki sötétedés után ér a táborba 20 pont levonást kap, éppen a saját biztonsága érdekében. Sátorbontás, pakolás, majd neki a szakasznak. Ma a reggeli elmaradt, a tegnap vásárolt kekszet fogyasztottuk. Csatlakoztunk a konvojunkhoz: 34-es autó: Cseprekál István, Katona Gergely Ráckeresztúrról, 39-es autó: Vince Imre, Kálmán Mihály. Velük indulunk a mai pontvadászatra. A szakasz első része igen köves, szétrázza a kocsit. Megkerestünk három pontot a kősivatag pisztéin, majd mérlegeltük a helyzetünket. Ilyen tempóval nem tudjuk a távot sötétedés előtt teljesíteni, ezért a könnyebb utat választottuk. Visszaautóztunk 40 km-t, megállunk szervizelni és ebédelni. Lecseréltük az olajat, gyors átnézés, majd indul a konvoj. Autóztunk több száz kilométert, s egy városban elkevertünk, elvesztettük a konvojt. Megszűnt a rádiókapcsolat, ezért gondoltuk, hogy 10-20 km-re vannak tőlünk. Toltuk ami a csövön kifért, de nem értük utol őket. Kezdjük utálni ezt az országot, mert a megtett 2000 km-ből 1900 km emelkedő, a szél pedig csak szemből hajlandó fújni. A mai beérkezési határidő a polgári szürkület: 18:52. Elértük Tan Tan városát, s itt végre-valahára délnek fordultunk. A passat szél sokat segített a „Passat”-nak, végre hátszelünk volt. Az utolsó 200 km-t száguldva tettük meg, akar 110 km/ó-val is robogott a verda. Kellett is a segítség, 18:50-re beértünk a táborba, El Semara városa mellett a homokdűnék közé, így megkaptuk a mai beérkezésért járó 10 pontot. Szokásos esti program következett: sátorállítás, vacsora. Már nincs akkora rohanás mint Európában, ha ésszel versenyzünk többre megyünk. Nem kell minden feladatot megcsinálni, osztályozzuk azokat, s amelyik túl macerásnak, vagy időigényesnek tűnik kihagyjuk. A mai kiírás szerint a kétkerekesek között az elsők, a négykerekesek között 40. helyen állunk. Ahol nem számít annyira a technika, nagyon jól teljesítünk, ahol nehéz a terep alul maradunk a profi csapatokkal szemben. Ahogy telnek a napok egyre több az indulat a reggeli eligazításokon. Az élcsapatok véresen komolyan veszik a versenyt, pénzt és technikát nem kímélve próbálják felülmúlni a többieket. Több tízmilliós autókkal, több milliós navigációval, extra felszereléssel indulnak a versenyen. A mezőny „legkukásabb” autója a mienk, de éppen ezért nagy a sikerünk, hogy még versenyben vagyunk és még mindig álljuk a sarat.

A mai nap is csak úgy indult mint a többi. A feladatok egyszerűnek ígérkeztek mára. Mindet szerettük volna teljesíteni a nap folyamán. Az első feladatnál egy pékséget kellett megkeresni a Smarai piacon az előző feladatok betűinek megfejtése alapján. A reptér nagyságú piacon fél órai keresés után feladtuk, de  ezzel nem csak mi voltunk egyedül. A következő már egyszerűbb, csak egy betűt kellett megtalálni koordináták alapján egy sziklára felírva. A harmadiknál beküldött a GPS a következő nagyváros nyóckerjébe. A szegénynegyedben a helyi hentes háza volt a kiindulópont, innen vitt volna az itiner tovább. A jó francia tudásunknak köszönhetően másokra kell hagyatkoznunk, de mivel senki sem tudta megmondani, hol lakik az úr,s közben a város összes gyereke megtalálta a csoportot, feladtuk, indultunk az új helyszín felé. 150 km-t haladtunk, mikor észrevettük hogy melegszik a víz. Rögtön megálltunk, azonnal meg is lett a hiba. Az utólag biztonsági okokból beépített hőfokmérő kivágta a vízcső oldalát, ott folyt a víz. A hiba elhárítva, robogunk tovább. Haladtunk 10-20 km-t mikor a víz újból felment, de ezt sajnos későn vettük észre. A vízcső megint csak elszakadt, az összes víz elfolyt, hengerfejes lett. Próbáltunk javítani a helyzeten tüneti kezeléssel, de csak a vizet pazaroltuk a sivatag közepén. Szerencsére a mezőny elején haladtunk, így az utánunk érkező 45-ös autót megkértük, hogy húzzon el a legközelebbi szerelőig. 9 km-re Boujdourban találtunk is egy szerelőműhelyt.

Szívesen láttak, megengedték, hogy náluk javítsuk ki a hibát. Leszedtük a hengerfejet: szerencsétlenségünkre nem a tömítés hanem, a hengerfej öntvénye repedt el. Nem estünk kétségbe, hiszen az alkatrészállományunk bőséges, hengerfej is van a polcon. Egy baj volt, hogy a Kacsó-gép Kft. által a versenyre kölcsönadott hengerfej teljesen üres. A régi hengerfejből át kell építeni minden, ami nem kis munka. A szelepszár szimeringeket nem lehet roncsolás nélkül kivenni, de szerencsére volt a mesternek. Becsiszoltuk a szelepeket,nekiálltunk beállítani a szelephézagot. Hosszas munka után vettük észre, hogy az új hengerfej szelepfészkei nem pont a másikkal megegyezőek.23:00-kor kiderült nem lesz eredménye a fél napi munkának. Megkérdeztük, van-e erre az autóra való hengerfej. 5 perc múlva egy utcasarokkal arrébb alkudoztunk egy használt hengerfejre. Igaz ez sem pont a régivel megegyező, de kisebb átalakítással felszerelhető a motorra. 1500 Dirhamban megegyeztünk, bár mi 1000-re gondoltunk, ők pedig 2000-re. A mester „műhelyében” több inas is tanult (15-20 évesek). Lassan éjfél van és a fiúk még mindig itt dolgoznak. Amint az egyezség megszületett az alkatrészre, megváltozott a hozzáállás és a munkatempó. Az egyik fiú nekiállt mosni a hengerfejet, a másik a többi alkatrészt készítette elő, a harmadik szétszedte közben a régi hengerfejet. Mikor minden kész volt elkezdték összerakni a hengerfejet. A három fiú körbeállta a hengerfejet, nem is fértünk hozzá. Hiba nélkül szereltek, még azt a csavart is meghúzták amiről nem is gondolhatták, hogy laza. Nem tudtunk hibát találni a munkájukban. Innen már egyre kevésbé tudtunk dolgozni, nem fértünk hozzá. Ügyesen és gyorsan dolgoztak, szinte fel felvették a versenyt a TT. Autószerviz tempójával. 01:30 körül felkerült a hengerfej a motorra. A vezérlés összeszerelése egy kicsit lassabban ment, mert  túl feszes volt a szíj. Minden a helyére került, csavarok meghúzva, lehet indítani. A motor néhány másodperc múlva már ketyegett is. Gyors ellenőrzés: minden rendben, a hengerfej jó lett. Gyors összepakolás, szerszámellenőrzés (minden megvan, semmi sem tűnt el, pedig sokan dolgoztak a szerszámainkkal, a racsnit szerették volna elkérni, mert az itt hiánycikk lehet, de mivel nekünk is csak egy volt, nem tudtuk odaadni). Továbbra is segítőkészek, segítenek a pakolásban is. Először tartottunk tőle, hogy elvesznek valamit, de szerintem meg sem fordult a fejükben. Ha szerettek volna valamit, inkább kérték azt. 2.30: Fizettünk, majd telefonszámcsere, érzékeny búcsú, majd indulás. A visszalévő 360 km-t három részre osztottuk, mindenkinek vezetni kellett egy keveset, nehogy elaludjunk. 6 óra után értünk a táborhelyre, a de mezőny már ötkor elrajtolt. Nem tudtuk leadni a feladatlapot, és sok feladat kimaradt ma a szerelés miatt, ezért elbuktunk kb. 50 pontot.

6. nap folytatása:

Az internet igen lassú, sokan vannak az internetes butikokban. Ma nem is kerültünk volna sorra, de igen segítőkészek a helybeliek, készített nekünk a helyi Pc Guru egy adatkábelt, pillanatok alatt beállította a magyar nyelvű  Windows-os laptopot a kapcsolatra, s már mehetett is az információáram. Képek küldése szinte lehetetlen, csak lekicsinyített változatban van esélyünk a továbbításra. A blogot csak az autóban van időm megírni, ezért nézzétek el nekem, ha nem mindig sikerül szabatosan fogalmazni. nem tudom minden alkalommal újra átolvasni. A képekkel való munka nehéz mert az autó döcög, a kurzor mindig elugrik, helyem a hátsó ülésen szinte nulla. Teljesen be vagyok szorulva a hűtőtáska és az ajtó közé. Ezt a helyet gondoltam indulás előtt a páholynak, de miután bepakoltunk, kiderült hogy ez a magánzárka. Egyikünk sem élvezi ezt a helyet. Én vagyok folyamatos büntetésben, mivel az erős napfénytől a csomagok által védve ez az autó legárnyékosabb pontja.

Az utolsó pont a tábor bejáratánál volt, könnyű volt megtalálni. Ezután jött a szokásos esti  program: Leadni a feladatlapot, kipakolni a kocsit, sátrat verni, majd vacsorát készíteni. Ezután jött a jól megérdemelt pihenés. Megint eltaktikáztuk a helyválasztást, ma is erősen horkolnak mellettünk.

A mai nap eredménye: Begyűjtöttünk 61 pontból 51-et. 5 pontot a beérkezéssel buktunk el, megint csak a „villámgyors” internet miatt, lekéstük a befutót. Ma végig tartottuk a versenyt a mezőny első harmadával. Az összesítésben elsők vagyunk a kétkerekesek között, a négykerekesek között a 48. helyen állunk.

Nemrég telefonáltak a fiúk hogy Mauritánia fővárosában vannak, minden rendben. A következő két napban a túra útvonalon folytatják a versenyzést a várhatóan nagyon nehéz (és nem feltétlenül a Passatra szabott) terep miatt.

 Sms-ben érkezett az info, hogy a csapat hajnali fél 3-ig szerelt, de összerakták a Passatot és Mauritánia felé tartanak. Azóta elérték a határt. Innentől még nehezebb lesz kapcsolatban maradni velük, megszűnik a GSM, tesztelhetik a műholdas telefont. 

Aki szeretne nekik üzenni, megteheti a https://sms.thuraya.com/ oldalról, itt ingyen sms-t lehet küldeni. Fontos, hogy ékezetek és egyéb cifraságok nélkül írjatok, különben olvashatatlan lesz.

A csapat száma:+88216 2136 3456 

Tegnap este telefonáltak a fiúk, hogy 300 km-re a napi céltól egy városban szerelnek, hengerfejes lett a kocsi, ki kell cserélni. Ennek ellenére jókedvűek, bizakodóak. Még éjjel továbbmennek a célba, ahová reggel 5-re kell beérni, ez még esélyes.

A helyiek sokat segítenek, állítólag (saját elmondása szerint) a helyi autószerelő mestere többször szerelte Loeb (gy.k: Sebastian Loeb, rallyversenyző)autóját. Higyjük el, hogy jó kezekben vannak.

A szerelés alatt a helyiek megkostólták a hungarikumnak számító háztartási kekszet és nagyon ízlett nekik :-))

Ma ha minden igaz, már Mauritániából jelentkeznek a fiúk!

 6. nap

A mai napot viszonylag kipihenve kezdtük. Reggel sátorbontás, pakolás, eligazítás, majd konzervből reggeli. A kemping udvarából későn tudtunk kisorolni, elvesztettük a konvojunkat. Egyedül vágtunk neki a feladatoknak. Az első feladat nem messze volt az úttól. Egy „X” betűt kellett megtalálni, majd mintha kincset keresnénk ettől a ponttól egy irány és egy távolság volt megadva. Itt egy „K” betű volt a sziklára festve. A harmadik feladat Tata helységben volt. ( ez Tatabányától közel 4100 km-re van) A város szélén egy ház falára egy falu neve van felfestve: „Agouliz”. Sikeresen megtaláltuk, majd a feladat szerint elindultunk ebbe a faluba. Először a többi versenyzőt követtük, de ők össze-vissza kevertek a városban, ezért elhagytuk őket. Kiérve a városból a helyi rendőr segítségét kértük, aki pontos eligazítást adott. A keresett falu 30 km-re volt a főúttól. Kavicsos ösvényen haladtunk a hegyek között. A faluban Monsieur Feksi-t a falu bölcsét kellett keresni aki ajándék ellenében mondott nekünk egy számot: „25”. Ezután a feladat a következő volt: „A faluban kövesd a víz útját ameddig csak tudod, ha már nem tudsz többet mászni, ússz. Betű”. A faluból az éppen kiszáradt folyó medrében kellett felfelé mászni, követve a falu által épített vízcsatornát. Az út egy festői, pálmafákkal övezett kanyonon keresztül egy barlangban végződő hegyi forráshoz vitt. Itt a betű megkereséséhez hegymászói képességet, vagy az derékig vízben való gázolást kellett alkalmazni. Mi inkább másztunk. A betű jól el volt dugva, de azért meg lett: „F”. A kanyonban lefelé haladva kihasználtuk a nap erejét s 4 nap után először megfürödtünk a patak hideg vizében. A mai napon nagyon jól teljesítettünk, nem számított annyira az autó teljesítménye, így a mezőny első harmadában haladtunk. A előző feladatnál az profi Hammeres (7 db cseh HUMMER, csapatban, szervizkamionnal) csapatnak adtunk 2 órát. Lejöttünk a hegyekből, majd irány Assa. A város előtt 90 km-re letértünk az útról, s rátértünk a Párizs-Dakar útvonalra. Köves pisztén haladva begyűjtöttünk 21 pontot ami 5 feladat megoldásából állt. Betűk voltak elrejtve sziklákon, fákon, Dakaros útjelző buckákon. Találkoztunk Villám Géza stábjával, forgattunk egy keveset. Innen irány Assa.

Sajnos az utolsó két nap képeit nem tudjuk felrakni, éppen Assaban állunk sorban az internetért.

Pótoljuk, amint lehet. Bocsi.

Reggel, miután felkelt a nap a sivatag közepén találtuk magunkat. Még mindig úgy érezzük, hogy eltévedtünk: nagyon fázunk, ez nem lehet Afrika. Reggeli után napi eligazítás, majd rajt. A tegnapi konvoj befogadott minket, velük indulunk a mai túrára. Az első betű 20 km-re levő kis falu postahivatalának oldalán találtuk. A második ponton levő betűt nem találta senki, valószínű lemosta az eső. Ne veszítsünk sok időt tovább mentünk volna a harmadik pont felé. Csakhogy a természet utunkat állta: A tegnapi esőzéstől a homok nagyon felázott, s a Passat farnehéz volta miatt elsüllyedtünk. Rádión a rendezők szóltak, hogy ne menjünk be a szakaszra, mert a terep 50-szer rosszabb ennél. Szót fogadtunk, így csináltunk magunknak egy pihenőnapot. Utólag belátva nagyon jól tettük, mert még a menő 4*4-es autók is megkínlódtak a tereppel. Van aki hajnali 3-ra ért a táborba. Mi a biztonságos aszfalt utat választva elindultunk Foum Sgid irányába. Útközben lazítottunk egy kicsit: fényképeztünk (nem a száguldó autóból), követ szedtünk az itthoniaknak, tankoltunk, majd időt szenteltünk az információs sávnak. Megálltunk internet kapcsolatot keresni Agazban. A napi blog e-mailjének elküldése 25 percet vett igénybe. Elszoktunk már ettől a „betárcsázós” lassúságtól, de hogy tájékoztatni tudjunk benneteket mindenképpen időt kell erre szakítani. Mint utóbb kiderült, a napi beérkezésért járó 5 pontot el is buktuk. 20:00 volt a szintidő, mi 25 perccel lekéstük. 2 óra kemény hegyekben történő sötétben autózás után 20:25-kor megérkeztünk a kempingbe. Az igénytelenség nőttön nől, ahogy haladunk délnek. Itt sátrat kellett felverni a köveken, majd végre először meleg kaja került a gyomrunkba. Ma időben sikerült lefeküdni, de az alvás keserves volt. Hideg volt az éjszaka, a szomszéd sátorban erős a horkolás, a talaj csupa kő.

A mai nap mérlege: Egyre több a „buckalakó”, rengeteg a kéregető gyerek. Ha megállsz bárhol nem telik el egy perc és a föld alól is gyerekek kerülnek elő. Nehéz lerázni őket. Ha adsz még többen jönnek. Meg kell gondolni hol állunk meg. Amúgy az emberek kedvesek velünk.

 4. nap

Reggel jókor keltünk, éppen kikötéskor. Legördültünk a kompról, majd beléptettek Marokkóba. Meglepően simán ment minden, a beharangozott nehézségek elmaradtak. Nadorban kerestünk egy bankot, pénzt váltottunk, majd 180 ft-ért tankoltuk literjét a gázolajnak.

Utunk Guercif felé vezetett. Az első feladat ma is egy betű megkeresése volt egy betontömbön. Aszfalt úton haladtunk, de egy részen annyira gödrös volt, hogy kivágta a gumi oldalát. Használni kellet a defektsprayt, valamint a helyiek segítségét 1 Euróért.

A második feladatnál egy hegyoldalon, egy kövön volt elrejtve az „M” betű. Ezt hosszabban kellet keresni, mert vizes volt a szikla, alig látszott rajta a fekete festés. Elindultunk a harmadik helyszín felé, de a 2. helyszínről nem jutottunk ki. Az út egy patakmederben vitt. Egy meredek, laza résznél elakadtunk. A erőltetéstől felmelegedett a víz, s nyomás miatt kilyukadt egy vízcső, a javított kerekünk újra leengedett, az eső pedig szakadni kezdett. Az utánunk jövő csapatok lassan elfogytak, így fenn állt a veszélye annak, ha nem találunk segítséget, itt töltjük az éjszakát. Szerencsénkre volt még 3 autó távozóban , de másik irányba haladtak. Gyors futás a mezőn, s már jött is a segítség. A Duna Tv stábja, a 34-es és a 39-es autó segített ki a bajból. Ráakasztottuk a kötelet, s a terepjáróval hátrafelé kezdtek vontatni. A jobb első ajtó kinyílt, elakadt a partoldalban, kifordult, majdnem leszakadt. Mire idáig eljutottunk alsógatyáig eláztunk. Kihúztak az út mellé, hogy ha kijavítottuk a gépet, tovább tudjunk indulni. Fél órás munkával, az autó újra hadra kész lett. Száguldottunk tovább a 3. cél felé. Félúton beértük a megmentőinket, s csatlakoztunk a konvojukhoz. A harmadik feladat szerencsére az út mellet volt elrejtve, így hamar megtaláltuk.

Úgy tűnt, hogy rossz hajóra szálltunk. Nem erre készültünk. Afrikában vagyunk, bőrig átázva majd megfagyunk. Az eső szakad, néha hó is esik, örült szél fúj. Kellett ez nekünk!?

Végig autóztuk az Atlasz hegységet, s mikor már úgy tűnt, hogy minden rendben halad, nem sokára elérjük a szálláshelyünket, az 1907 m-en lévő hágón hóviharba kerültünk. Lépésben haladtunk tovább legalább 10-15km-t. ahogy ereszkedtünk lefelé, az időjárási viszonyok javultak, ismét normál tempóban haladhattunk.

Éjjel egy óra körül letértünk az útról, s 15 km-nyi földes utas zötykölődés után megérkeztünk a Merzuogai szállásunkra. Ez egy sátor tábor volt, beduin módra. Későn érkeztünk, így helyet csak a „szalon” priccsein kaptunk 75 Euróért. Előkerültek a hálózsákok, majd rövid alvás.

Minden nap elején elhatároztuk, hogy a magunk által kitűzött feladatokat teljesítjük. Mára 5 ilyen pontot határoztunk meg: enni, az autóban rendet rakni (hogy beférjünk), bekötni fix áramra a GPS-t, bekötni a videokamerát, internet kapcsolatot keresni.

Ezekből ami megvalósult: Evés 17:00-kor, utána egy forró tea, majd a net. A többire ma sem került sor. A rohanás megy egész nap: yalla, yalla

Amint látjátok, a fiúk internetet fakasztottak az Atlasz hegység szikláiból. Képek is vannak, ma azokat is feltöltjük.

További info, hogy megvoltak az első kisebb szerelések (defekt) és hajnali 3-kor befutottak Merzougába, ahol egy beduin házában töltötték az indulásig hátralévő 3 órát.

Amint lesz rá lehetőség, újabb, egyre izgalmasabb beszámolókkal jelentkeznek!

Mai reggel megint korán eljött. Fél egy előtt még nem kerültünk idáig ágyba. Első feladatunk mára, hogy átlépjük az Angol csapat egyik tagját a folyosón, aki tegnap este úgy berúgott, hogy még reggel sem tudott felkelni a földről. Testes fiú volt, így a  társai egy fólián húzták le a földszintre. A mai első feladatunkhoz 90 km-t kellett autóznunk. A GPS által megadott ponton semmi olyat nem találtunk amit keresni kellett. Tovább mentünk a következő feladat helyszínéhez, de ott sem jutottunk előrébb. Egy betongyűrűn levő számot kellet keresni, de 500 m-en belül semmi ilyet nem találtunk. Az időnk rohamosan fogy, mindenképpen el kell ma érjük az éjszakai kompot, ami átvisz Afrikába.  Almeria kikötője 1200 km messze van. Ezzel az autóval fizikai képtelenség a mai 10 feladatot teljesíteni időben, ezért úgy döntöttünk hogy kihagyjuk ezeket. Legalább 140-el kellene haladjunk az autópályán, hogy a kereséssel kiesett időt be tudjuk hozni. Délnek vettük az útirányt. A Francia szőlővidék után elértük a Pireneusok lábait, majd 10 óra körül átértünk Spanyolországba. A Spanyol síkvidéknek köszönhetően ma egyre többször érjük el az óránkénti 105-108 km-es sebességet. A mai napunk eseménytelenül zajlik. Délben sofőr csere, majd fogyasztjuk a visszalévő 800 km-t.

Ahogy haladunk dél felé az időjárás egyre melegebb. A kocsiban már nem kell fűtés, sőt már az ablakot is le kell tekerni. Innen még elég messze volt a kikötő.

Valencia előtt a természet erői ellenünk fordultak. Erős dél-keleti szelet kaptunk, ami visszavette az átlagsebességünket. Kamionokra vadásztunk, hogy a szélárnyékukban könnyebben tudjunk felgyorsulni, akár 90 km/órára is.

A Kacsó-Gép Kft. által felújított motor idáig kifogástalanul működik. Egy a hibája, hogy 100 LE alatt teljesít.

Nagy sikert aratunk az utakon és a benzinkutakon is. A versenyzőtársak is csodájára járnak a technikai megoldásoknak. Többen az autónkkal fényképezkednek.

2. napunk a Rallyen

A mai nap kezdése is hasonlított a tegnapihoz. Este a rendezőktől 7:00-ás időpontot kaptunk az eligazításra, de 6:30-kor megtartották azt. Szerencsére még időben találtunk egy embert a szervezők közül, így mára már kaptunk feladatlapot. Az első feladat egy betű megkeresése volt koordinátapontok alapján. Az út egy Tsz udvarra vezetett. A kérdéses helyen egy „A” betűt formáló villanyoszlopot találtunk.

Mint utóbb kiderült ez a megfejtés helytelen volt. A GPS pontosan ezt a helyet jelölte meg nekünk, ezért gondoltuk, hogy az „A” betű a megoldás. A helyes válaszért be kellett gyalogolni a sárba, ahol egy felfestett „C” betű található.

A második feladat egy házszám megtalálása volt, amit meg is találtunk Pontevico mellett.

A harmadik feladatnál egy szakácsot kellett keresni. Ez egy kicsit több időt vett igénybe, mivel a hely meghatározása nem volt egyértelmű, de azért sikerül megtalálni.

A negyedik feladat előtt hosszas mérlegelést folytattunk. Az ezután következő 4 feladatnál meg kellene mászni az Alpok 3000 m magas hegyeit több száz kilométeren keresztül. Az autónk erősen túlterhelt, olyan mintha egy földdel megrakott utánfutót húznánk magunk után, valamint a motor frissen felújított, bejáratós még, ezért nem akarjuk az első 1000 km-en szétpörgetni. A csapat úgy döntött, hogy fontosabb a célba érés, mint az a néhány pont, így Monte Carlo felé vettük az irányt. Ahogy haladunk délre az idő egyre jobb lett, -2-ről +14-re váltott a hőmérséklet. A könnyebb útvonalon is sokszor visított a Passat, rengeteg hegyen és alagúton vezetett keresztül az utunk.

Közeledünk Monte Carlo felé, egyre több a Ferrari.

Monte Carlóban nem hagyhattuk ki a Forma 1-es pályát. Tettünk rajta 2 kört. Tv-ben egész másképp fest mint a valóságban.

Monte Carlo után a 10. feladat következett. A falu nevét több feladat megfejtéséből kellett összerakni. Ez hosszabb időt vett igénybe, mivel  azokat a helyeket hagytuk ki ahol azok a betűk voltak elrejtve, ami ennek a megfejtéshez kellettek. Nem estünk kétségbe, kis segítséggel megszületett a megoldás. A következő állomás Saint Cannat-ban egy útkereszteződéstől 250 méterre elrejtett szám. Bevittek minket a málnásba. Szűk földes utakon kellet megkeresni egy kövön levő számot. Ha minden igaz ez a „208”. Beesteledett. Mára befejeztük a feladatokat, elindulunk Montpellierbe, a Hotel Etapba, ahol megszállunk éjszakára. A színvonal egyre romlik, így szoktatnak az afrikai nomád körülményekhez.

A rajt a várakozásunknak megfelelően zajlott. A rajthoz vezető úton már kellő feltűnést keltettünk a harmadik kerék hajtásunkkal, a rajthelyen a közönség vegyes fogadtatással őrjöngött. Van akinek nagyon tetszett a poén, van aki megkérdezte, ki ez a három bohóc. A foglalkozás elérte célját, sőt még túl is lőttünk rajta, mivel a szervezők elfelejtették odaadni a napi feladatlistát. Visszamentünk, hogy kérjünk, de nem tudtak adni, így kénytelenek voltunk anélkül nekivágni a mai szakasznak. Úgy döntöttünk, hogy a legrövidebb útvonalat választjuk, mivel feladatlap hiányában felesleges a versenyútvonalon elpazarolni az időt, s energiát. Szlovéniának vettük az irányt. A határ előtt rendőri ellenőrzésbe botlottunk, de dicséretükre szólva, hamar továbbengedték a csapatot. Az Olasz határ előtt feltankoltuk az autó, s a tartalék kannákat, így holnap nem kell drága üzemanyagot tankolnunk, átérünk vele Spanyolországba. Uticélunk a Garda-tó melletti Saccardi hotel. Megálltunk egy benzinkúton, hogy megkeressük a pontos koordinátákat a GPS számára. A megállás oly jól sikerült, hogy elindulni már nem tudtunk. Egész úton műszerünk szerint nem volt megfelelő az olajnyomás. A benzinkútról történő  induláskor viszont már egyáltalán nem jelzett, sőt az olajnyomás lámpa sem aludt el. Hamar rájöttünk a hiba okára, kikötöttük a műszert, hogy ne zavarjon, majd elindultunk. Beütöttük a koordinátákat, azután jött a meglepetés. Minél többet mentünk előre annál messzebb lett a hotel. Mint utóbb kiderül, a benzinkút mögött volt a keresett hotel, de a nevét nem láttuk kiírva. Ezért tettünk mindjárt első nap 60 km kerülőt. Innen már simán mentek a dolgok. A rendezőktől megkaptuk a beérkezésért járó 5 pontot, de a feladatokra kapható pontokat nem adták meg feladatlap hiányában. Kölcsönösen hibáztunk a rajtnál, de ők ezt nem ismerték el. A 4 csillagos hotelben 100 Euroért sikerült  egy igényes szobát bérelni hármunk számára. Eljött a megérdemelt pihenő ideje. Holnap Spanyolország közepéig szeretnénk eljutni.

 A Szászvári Rally Team tegnap 23.15 perckor mobiltelefonon jelezte, hogy utolsó utáni pillanatban elérték Almeríában a kompot és útban vannak Afrika felé.

A kompon jobb híján a székeken aludtak, és ma reggel 8-kor már jött az sms hogy partra szálltak Marokkóban. 

A Budapest-Bamako 2009 versenyzői közül (több csapattal együtt persze), elsőként értek Afrikába! 

Drukkoljunk nekik együtt, hiszen a neheze most kezdődik!