Reggel, miután felkelt a nap a sivatag közepén találtuk magunkat. Még mindig úgy érezzük, hogy eltévedtünk: nagyon fázunk, ez nem lehet Afrika. Reggeli után napi eligazítás, majd rajt. A tegnapi konvoj befogadott minket, velük indulunk a mai túrára. Az első betű 20 km-re levő kis falu postahivatalának oldalán találtuk. A második ponton levő betűt nem találta senki, valószínű lemosta az eső. Ne veszítsünk sok időt tovább mentünk volna a harmadik pont felé. Csakhogy a természet utunkat állta: A tegnapi esőzéstől a homok nagyon felázott, s a Passat farnehéz volta miatt elsüllyedtünk. Rádión a rendezők szóltak, hogy ne menjünk be a szakaszra, mert a terep 50-szer rosszabb ennél. Szót fogadtunk, így csináltunk magunknak egy pihenőnapot. Utólag belátva nagyon jól tettük, mert még a menő 4*4-es autók is megkínlódtak a tereppel. Van aki hajnali 3-ra ért a táborba. Mi a biztonságos aszfalt utat választva elindultunk Foum Sgid irányába. Útközben lazítottunk egy kicsit: fényképeztünk (nem a száguldó autóból), követ szedtünk az itthoniaknak, tankoltunk, majd időt szenteltünk az információs sávnak. Megálltunk internet kapcsolatot keresni Agazban. A napi blog e-mailjének elküldése 25 percet vett igénybe. Elszoktunk már ettől a „betárcsázós” lassúságtól, de hogy tájékoztatni tudjunk benneteket mindenképpen időt kell erre szakítani. Mint utóbb kiderült, a napi beérkezésért járó 5 pontot el is buktuk. 20:00 volt a szintidő, mi 25 perccel lekéstük. 2 óra kemény hegyekben történő sötétben autózás után 20:25-kor megérkeztünk a kempingbe. Az igénytelenség nőttön nől, ahogy haladunk délnek. Itt sátrat kellett felverni a köveken, majd végre először meleg kaja került a gyomrunkba. Ma időben sikerült lefeküdni, de az alvás keserves volt. Hideg volt az éjszaka, a szomszéd sátorban erős a horkolás, a talaj csupa kő.

A mai nap mérlege: Egyre több a „buckalakó”, rengeteg a kéregető gyerek. Ha megállsz bárhol nem telik el egy perc és a föld alól is gyerekek kerülnek elő. Nehéz lerázni őket. Ha adsz még többen jönnek. Meg kell gondolni hol állunk meg. Amúgy az emberek kedvesek velünk.