14. nap
A megkönnyebbülések napja
Reggel időben keltünk. A sebességváltót meg kellett javítani. Szerencsére nincs nagy baj, egy rögzítő csavar esett ki a rudazatból. Némi barkácsolás után kész a kocsi. Az eligazításon közölték, hogy az A46-os kocsi egészen járható úton közelítette meg a tábort. Beszéltünk velük, elkértük a koordinátákat a kivezető útról. Szerencsénkre a tegnapi túrán több autó szenvedett kisebb- nagyobb károkat, így nem csak mi kerestük a megoldást az aszfaltút elérésére. Egy négy fős csoporthoz csapódtunk, de az induláskor kiderült, hogy nincs még mindig 1-es, illetve 2-es fokozat. Autóból ki, szerszám elő, gyors állítás, minden ok. De a többieknek már nyoma veszett. Sebaj, megvártuk a későbbi csoportot, velük kezdtük meg a mai túrát. Az A46-os autó előrement, s mutatta az utat. Jól haladtunk, helyenként 55-60-nal is száguldottunk. Egy szántóföldön elakadtunk egyszer, mert az előttünk levő nagyon belassult, de apró tolás, s már mentünk is tovább. Kisebb eltévedéseket leszámítva egészen jól haladtunk az áhított aszfalt irányába. Több kisebb falun is átmentünk, itt látszott, hogy nem járt előttünk senki. Nem volt „beetetés”, ezért nem rohantak le minket az ajándékokért. Meg is álltunk két helyen, kiszálltunk, néhány szót váltottunk a helyiekkel, ajándékokat osztottunk szét. Illedelmesen megköszönték, búcsút intettek, folytattuk utunkat. Nagyon vártuk, hogy kiérjünk. Szerencsére viszonylag magasan fekvő területen autóztunk, itt nem voltak vízmosások. 3 órai autózás után elértük végre a főutat. Tegnap este megfogadtuk, hogy ha egyszer még elérjük egyszer a főutat, többet le sem megyünk róla. Maradva a fogadalomnál, délnek fordultunk: irány Bamako! Az utolsó napi szakasz mocsaras területen vezetett át, ezért azt kihagytuk. 300 km, elérjük célunkat. Este 6 körül begurultunk Bamakoba. Utunk a belvároson keresztül a szállodába vezetett. A szálloda parkolójából nem jutottunk messze, mert egy helybeli maszkárus lerohant minket. Elindult a cserekereskedelem: maszkot kannáért, emelőért, nyakláncot sátorért, hálózsákért, ócska koszos ingekért. Az árus alkudozni kezdett az autóra is, de nem vettük komolyan. Nem tudtuk, hogy a holnapi piacon mennyit kaphatunk érte. 1200 euro körüli árral zártuk a napot, de nem igértük oda, mondva, hogy holnap megbeszéljük. Elfoglaltuk a szobát, majd végre fürdés, alvás. Most érezzük igazából mennyire elfáradtunk a két hét alatt.
