7. nap
A mai nap előtt készítenék egy csapatfelmérést, mi hogy alakult a csapat szerkezete az eltelt 6 nap alatt.
A Passat:
A mezőny már csak úgy ismer minket: „a Passat”. Mindenkit rajszám szerint keresek, mind a rádión, mind az eligazításokon.
Az autó eddig remekül teljesít.
Javítások: Az olajnyomás flexibilis gumicsöve nem bírta a motorolajat, bedagadt, nem jelzett a olajnyomásjelző egységünk. Meglazult a bal ablaktörlőlapát. Franciaországban elmulasztottuk az 1500 km-es kötelező szervizt, ezt 4500 km-nél Assaban sikerült. Itt sikerült bekötni a mechanikus hőmérőt is. Sikerült végre rögzíteni az invertert az kocsiban.
Visszalévő feladat: Az információs- és video-központot rögzíteni az jobb első ülés előtt, így elkerüljük az állandó pakolás minden kiszállás előtt. Lemosni az autót, már alig látszanak a szponzoraink reklámjai. Egyszer végre annyi helyet csinálni, hogy elférjünk „kényelmesen”. Ma már tudjuk: sok a felesleges cuccunk, a fele is elég lett volna. Még mindig az induláskori ruha van rajtunk, most már nincs értelme cserélni, csak tisztább lesz. Az alkatrész is rengeteg, de azzal nem lehet kockáztatni, még vissza van 3200 km. Bármit eldobnánk, biztosan az kellene másnap.
Az autó erősen túlsúlyos, nem kell nézni a GPS magasság jelzőjét ahhoz, hogy tudjuk: emelkedőn járunk. A másik ellenség a szembeszél. Próbáljuk tartani a 100 km/órát, de ez elég nehéz mutatvány. A futómű jól el lett találva. A hasmagasság király, felveszi a versenyt a menő terepjárókkal is. A terepjáró-képesség nem kielégítő. Nagyon farsúlyos az autó, a homokban húzza a hátulját, s az eleje elássa magát. A rugózás is jó, egész limuzinos. Még nem ült fel sehol, a rugók sem ütöttek össze. A jobb küszöb a gyenge pontunk, az ajtók erősen zörögnek e terepen. Meggondolandó, hogy milyen terepet vállaljunk be. Nem akarjuk kettétörni idő előtt a vasat. Ha a gép üres lenne, égész jó kis falusi terepjáróként szolgálhatna. Kár otthagyni a Busmanoknak.
A csapat:
Leipold Zoltán: pilóta, navigátor, felelős tereprendező sátrazás előtt, sátorfelelős, szakács
Az autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, ritkán JH.
Bírja még a gyűrődést, eddig remekül viseli az utat.
Törő Tamás: média és blog felelős, navigátor, ritkábban pilóta, de akkor hosszú távon nyomja, szervizes, útközben büfés, szakács, pakolásfelelős, az autó megépítője, ötletgazda.
Az autóban elfoglal pozíció: JH, JE, ritkábban BE
Az esős nap után erősen megfázott, de ez nem akadályozza a feladatok leküzdésében.
Herwerth András: pilóta, mára már navigátor, sátorfelelős, szakács
Autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, JH
Jól viseli az utat, a jövő évi versenyen gondolkodik, építi már az új csapatát, tagokat toboroz, de nem közülünk (mi nem jelentkeztünk). Fürdeni már ő is szeretne.
Az ország: 4 napja rójuk az utakat, legyűrtünk 2000 km-t Afrikában, de még mindig nem tudtuk magunk mögött hagyni az Atlasz hegységet. Csupa kő és kő minden. Sehol egy termőföld, rendkívül gyér a növényzet. A táj rendkívül változatos, de mindenhol csak követ látsz, csak más fajtát. Itt még a tengerszint is 500 m-en van, négy napja nem jöttünk még lejjebb, maximum felfelé vezet az út. Jobbról-balról magas hegyek, közte 1-5 km alföld. Mezőgazdaságnak nagyon nyomát sem láttuk, nem értjük mire használják a traktorokat. Valószínű a követ szántják vele.
Az északi részen nagy az igénytelenség, kosz és mocsok uralkodik. Dél-nyugat felé haladva változatos az állapot. Vannak nagyon szegény falvak, de szép városok is épültek, valószínű turisták számára. 2000 km-re minden ház szinte egyszínű: rózsaszín mind. Itt a nagyobb városok már rendezettebbek és valamivel tisztábbak. A boltok nagy része kis lyuk, Balkáni állapotok uralkodnak. Nagyáruháznak se híre se nyoma. Nincs Metro, sem Tesco.
Az emberek általában barátságosak, kedvesek, velünk. Csak a kb. tíz év alatti gyerekekkel van baj, ők rögtön kéregetnek. Bárhol megállsz, akár a préri közepén, pillanatok alatt előkerülnek. Nem szabad tudomást venni róluk, mert többet nem tudod lerázni őket. A rendőrök normálisak, meglepően kedvesek, nem foglalkoznak velünk. Ha a papírjaink előre el vannak készítve (fiche), nem akadályoznak a haladásban. Lakott területen célszerű a sebességet betartani, több traffipaxot megúsztunk így. Az ország hatalmas, 4 nap autózással még nem értünk át rajta. A gépparkjuk a „tepsi” Merciből, valamint a 207-es Merciből áll. Szinte csak ezekkel találkozol az utakon, néha egy-egy francia autóval. Spielberg „Csillagok háborúja” forgatási helyszíne mellett is elvitt az utunk. Ezen a környéken rengeteg a „buckalakó”.
A mai reggel korán indult. 6:00-kor volt eligazítás. A mai szakasz igen kemény lesz. A szakasz végén át kell menni egy aknamezőn ezért időben kell indulni, hogy senki ne maradjon bent az etapon. „Ha rád esteledik állj meg”, mert különben pórul járhatsz. Aki sötétedés után ér a táborba 20 pont levonást kap, éppen a saját biztonsága érdekében. Sátorbontás, pakolás, majd neki a szakasznak. Ma a reggeli elmaradt, a tegnap vásárolt kekszet fogyasztottuk. Csatlakoztunk a konvojunkhoz: 34-es autó: Cseprekál István, Katona Gergely Ráckeresztúrról, 39-es autó: Vince Imre, Kálmán Mihály. Velük indulunk a mai pontvadászatra. A szakasz első része igen köves, szétrázza a kocsit. Megkerestünk három pontot a kősivatag pisztéin, majd mérlegeltük a helyzetünket. Ilyen tempóval nem tudjuk a távot sötétedés előtt teljesíteni, ezért a könnyebb utat választottuk. Visszaautóztunk 40 km-t, megállunk szervizelni és ebédelni. Lecseréltük az olajat, gyors átnézés, majd indul a konvoj. Autóztunk több száz kilométert, s egy városban elkevertünk, elvesztettük a konvojt. Megszűnt a rádiókapcsolat, ezért gondoltuk, hogy 10-20 km-re vannak tőlünk. Toltuk ami a csövön kifért, de nem értük utol őket. Kezdjük utálni ezt az országot, mert a megtett 2000 km-ből 1900 km emelkedő, a szél pedig csak szemből hajlandó fújni. A mai beérkezési határidő a polgári szürkület: 18:52. Elértük Tan Tan városát, s itt végre-valahára délnek fordultunk. A passat szél sokat segített a „Passat”-nak, végre hátszelünk volt. Az utolsó 200 km-t száguldva tettük meg, akar 110 km/ó-val is robogott a verda. Kellett is a segítség, 18:50-re beértünk a táborba, El Semara városa mellett a homokdűnék közé, így megkaptuk a mai beérkezésért járó 10 pontot. Szokásos esti program következett: sátorállítás, vacsora. Már nincs akkora rohanás mint Európában, ha ésszel versenyzünk többre megyünk. Nem kell minden feladatot megcsinálni, osztályozzuk azokat, s amelyik túl macerásnak, vagy időigényesnek tűnik kihagyjuk. A mai kiírás szerint a kétkerekesek között az elsők, a négykerekesek között 40. helyen állunk. Ahol nem számít annyira a technika, nagyon jól teljesítünk, ahol nehéz a terep alul maradunk a profi csapatokkal szemben. Ahogy telnek a napok egyre több az indulat a reggeli eligazításokon. Az élcsapatok véresen komolyan veszik a versenyt, pénzt és technikát nem kímélve próbálják felülmúlni a többieket. Több tízmilliós autókkal, több milliós navigációval, extra felszereléssel indulnak a versenyen. A mezőny „legkukásabb” autója a mienk, de éppen ezért nagy a sikerünk, hogy még versenyben vagyunk és még mindig álljuk a sarat.
A mai nap is csak úgy indult mint a többi. A feladatok egyszerűnek ígérkeztek mára. Mindet szerettük volna teljesíteni a nap folyamán. Az első feladatnál egy pékséget kellett megkeresni a Smarai piacon az előző feladatok betűinek megfejtése alapján. A reptér nagyságú piacon fél órai keresés után feladtuk, de ezzel nem csak mi voltunk egyedül. A következő már egyszerűbb, csak egy betűt kellett megtalálni koordináták alapján egy sziklára felírva. A harmadiknál beküldött a GPS a következő nagyváros nyóckerjébe. A szegénynegyedben a helyi hentes háza volt a kiindulópont, innen vitt volna az itiner tovább. A jó francia tudásunknak köszönhetően másokra kell hagyatkoznunk, de mivel senki sem tudta megmondani, hol lakik az úr,s közben a város összes gyereke megtalálta a csoportot, feladtuk, indultunk az új helyszín felé. 150 km-t haladtunk, mikor észrevettük hogy melegszik a víz. Rögtön megálltunk, azonnal meg is lett a hiba. Az utólag biztonsági okokból beépített hőfokmérő kivágta a vízcső oldalát, ott folyt a víz. A hiba elhárítva, robogunk tovább. Haladtunk 10-20 km-t mikor a víz újból felment, de ezt sajnos későn vettük észre. A vízcső megint csak elszakadt, az összes víz elfolyt, hengerfejes lett. Próbáltunk javítani a helyzeten tüneti kezeléssel, de csak a vizet pazaroltuk a sivatag közepén. Szerencsére a mezőny elején haladtunk, így az utánunk érkező 45-ös autót megkértük, hogy húzzon el a legközelebbi szerelőig. 9 km-re Boujdourban találtunk is egy szerelőműhelyt.
Szívesen láttak, megengedték, hogy náluk javítsuk ki a hibát. Leszedtük a hengerfejet: szerencsétlenségünkre nem a tömítés hanem, a hengerfej öntvénye repedt el. Nem estünk kétségbe, hiszen az alkatrészállományunk bőséges, hengerfej is van a polcon. Egy baj volt, hogy a Kacsó-gép Kft. által a versenyre kölcsönadott hengerfej teljesen üres. A régi hengerfejből át kell építeni minden, ami nem kis munka. A szelepszár szimeringeket nem lehet roncsolás nélkül kivenni, de szerencsére volt a mesternek. Becsiszoltuk a szelepeket,nekiálltunk beállítani a szelephézagot. Hosszas munka után vettük észre, hogy az új hengerfej szelepfészkei nem pont a másikkal megegyezőek.23:00-kor kiderült nem lesz eredménye a fél napi munkának. Megkérdeztük, van-e erre az autóra való hengerfej. 5 perc múlva egy utcasarokkal arrébb alkudoztunk egy használt hengerfejre. Igaz ez sem pont a régivel megegyező, de kisebb átalakítással felszerelhető a motorra. 1500 Dirhamban megegyeztünk, bár mi 1000-re gondoltunk, ők pedig 2000-re. A mester „műhelyében” több inas is tanult (15-20 évesek). Lassan éjfél van és a fiúk még mindig itt dolgoznak. Amint az egyezség megszületett az alkatrészre, megváltozott a hozzáállás és a munkatempó. Az egyik fiú nekiállt mosni a hengerfejet, a másik a többi alkatrészt készítette elő, a harmadik szétszedte közben a régi hengerfejet. Mikor minden kész volt elkezdték összerakni a hengerfejet. A három fiú körbeállta a hengerfejet, nem is fértünk hozzá. Hiba nélkül szereltek, még azt a csavart is meghúzták amiről nem is gondolhatták, hogy laza. Nem tudtunk hibát találni a munkájukban. Innen már egyre kevésbé tudtunk dolgozni, nem fértünk hozzá. Ügyesen és gyorsan dolgoztak, szinte fel felvették a versenyt a TT. Autószerviz tempójával. 01:30 körül felkerült a hengerfej a motorra. A vezérlés összeszerelése egy kicsit lassabban ment, mert túl feszes volt a szíj. Minden a helyére került, csavarok meghúzva, lehet indítani. A motor néhány másodperc múlva már ketyegett is. Gyors ellenőrzés: minden rendben, a hengerfej jó lett. Gyors összepakolás, szerszámellenőrzés (minden megvan, semmi sem tűnt el, pedig sokan dolgoztak a szerszámainkkal, a racsnit szerették volna elkérni, mert az itt hiánycikk lehet, de mivel nekünk is csak egy volt, nem tudtuk odaadni). Továbbra is segítőkészek, segítenek a pakolásban is. Először tartottunk tőle, hogy elvesznek valamit, de szerintem meg sem fordult a fejükben. Ha szerettek volna valamit, inkább kérték azt. 2.30: Fizettünk, majd telefonszámcsere, érzékeny búcsú, majd indulás. A visszalévő 360 km-t három részre osztottuk, mindenkinek vezetni kellett egy keveset, nehogy elaludjunk. 6 óra után értünk a táborhelyre, a de mezőny már ötkor elrajtolt. Nem tudtuk leadni a feladatlapot, és sok feladat kimaradt ma a szerelés miatt, ezért elbuktunk kb. 50 pontot.
