4. nap

Reggel jókor keltünk, éppen kikötéskor. Legördültünk a kompról, majd beléptettek Marokkóba. Meglepően simán ment minden, a beharangozott nehézségek elmaradtak. Nadorban kerestünk egy bankot, pénzt váltottunk, majd 180 ft-ért tankoltuk literjét a gázolajnak.

Utunk Guercif felé vezetett. Az első feladat ma is egy betű megkeresése volt egy betontömbön. Aszfalt úton haladtunk, de egy részen annyira gödrös volt, hogy kivágta a gumi oldalát. Használni kellet a defektsprayt, valamint a helyiek segítségét 1 Euróért.

A második feladatnál egy hegyoldalon, egy kövön volt elrejtve az „M” betű. Ezt hosszabban kellet keresni, mert vizes volt a szikla, alig látszott rajta a fekete festés. Elindultunk a harmadik helyszín felé, de a 2. helyszínről nem jutottunk ki. Az út egy patakmederben vitt. Egy meredek, laza résznél elakadtunk. A erőltetéstől felmelegedett a víz, s nyomás miatt kilyukadt egy vízcső, a javított kerekünk újra leengedett, az eső pedig szakadni kezdett. Az utánunk jövő csapatok lassan elfogytak, így fenn állt a veszélye annak, ha nem találunk segítséget, itt töltjük az éjszakát. Szerencsénkre volt még 3 autó távozóban , de másik irányba haladtak. Gyors futás a mezőn, s már jött is a segítség. A Duna Tv stábja, a 34-es és a 39-es autó segített ki a bajból. Ráakasztottuk a kötelet, s a terepjáróval hátrafelé kezdtek vontatni. A jobb első ajtó kinyílt, elakadt a partoldalban, kifordult, majdnem leszakadt. Mire idáig eljutottunk alsógatyáig eláztunk. Kihúztak az út mellé, hogy ha kijavítottuk a gépet, tovább tudjunk indulni. Fél órás munkával, az autó újra hadra kész lett. Száguldottunk tovább a 3. cél felé. Félúton beértük a megmentőinket, s csatlakoztunk a konvojukhoz. A harmadik feladat szerencsére az út mellet volt elrejtve, így hamar megtaláltuk.

Úgy tűnt, hogy rossz hajóra szálltunk. Nem erre készültünk. Afrikában vagyunk, bőrig átázva majd megfagyunk. Az eső szakad, néha hó is esik, örült szél fúj. Kellett ez nekünk!?

Végig autóztuk az Atlasz hegységet, s mikor már úgy tűnt, hogy minden rendben halad, nem sokára elérjük a szálláshelyünket, az 1907 m-en lévő hágón hóviharba kerültünk. Lépésben haladtunk tovább legalább 10-15km-t. ahogy ereszkedtünk lefelé, az időjárási viszonyok javultak, ismét normál tempóban haladhattunk.

Éjjel egy óra körül letértünk az útról, s 15 km-nyi földes utas zötykölődés után megérkeztünk a Merzuogai szállásunkra. Ez egy sátor tábor volt, beduin módra. Későn érkeztünk, így helyet csak a „szalon” priccsein kaptunk 75 Euróért. Előkerültek a hálózsákok, majd rövid alvás.

Minden nap elején elhatároztuk, hogy a magunk által kitűzött feladatokat teljesítjük. Mára 5 ilyen pontot határoztunk meg: enni, az autóban rendet rakni (hogy beférjünk), bekötni fix áramra a GPS-t, bekötni a videokamerát, internet kapcsolatot keresni.

Ezekből ami megvalósult: Evés 17:00-kor, utána egy forró tea, majd a net. A többire ma sem került sor. A rohanás megy egész nap: yalla, yalla